Megkerestük az MLSZ elnökét, hogy megkérdezzük arról, hogy mi igaz abból a mende-mondából, mely szerint sportpályafutása alatt adta-vette a meccseket.
Kiskertelő István készséggel válaszolt a kérdésekre.
Riporter:
- Előszor is mit jelent az MLSZ?
Kiskertelő István:
- Magyar Labdaütők Szövetsége. Mielőtt megkérdezné elmondom, hogy hazánkban a XVII. században már játszották a "kutyaütést", bőven az angolok előtt, akik a bőrt rugni kezdték. Azóta már mi is rugjuk a labdát, de a néphagyományok miatt maradt az "ütés" kifejezés, ami a kutyaütésre emlékeztet még ma is mindenkit. Ápoljuk nemzeti értékeinket.
Riporter:
- Talán azért mégsem kellene ennyire! Jó a memóriája, elnök úr?
Kiskertelő István:
- Tökéletes, még soha semmit nem felejtettem el. Aratni szoktam a kvízműsorokban. Tegyen egy próbát!
Riporter:
- Köszönöm a lehetőséget. Tudja, miről cikkezett 1982. május 9-én a Pest Megyei Hírlap?
Kiskertelő István:
- Természetesen! A 3. oldalon kis riport volt olvasható a Felszabadulás lakótelepi 100 férőhelyes óvoda átadásáról,...a 6. oldalon a Rákóczi úti iskola tanuszodájának építéséről, és a sérült gyermekek úszásoktatásáról,... a kultúra rovatban a Madách színház Makrancos hölgy előadásáról volt kritika,... emlékszem egy szociológiai felmérésre is a nők helyzetéről a szocialista Magyarországon és hát persze a címoldalon a Falkland háború volt, éppen akkor sülyesztették el az angolok a General Belgranót.
Riporter:
- Ez... ez fantasztikus! Hihetetlen! De talán valami sport téma is terítéken lehetett...
Kiskertelő István:
- Hát hogyne! Tisztán emlékszem, hogy az utolsó oldalon az 1982/82-es megyei bajnokság bronzérmese a Tárnok lett, velük volt egy riport,...
Riporter:
- Bocs-bocs, ismét le vagyok nyűgözve, micsoda memória, de mintha önnel is lett volna egy kis hírecske, ez érdekelne!
Kiskertelő István:
- Ne mondja, ...várjon csak,.. nem emlékszem...
Riporter:
- Segítek: a hír szerint önt eltiltották a focitól sportszerűtlenség miatt.
Kiskertelő István:
- Na most én csodálkozom! Hogy mennyire kihagy néha az ember agya, hiába no, öregszünk!
Riporter:
- Mégis mi lehett ez a sportszerútlenség? Gondolom egy semmiség, ismervén az ön hitvallását és következetsségét a sport tisztasága érdekében...szinte szégyellem magam ilyesmit kérdezni, de hát az olvasókat érdekli..
Kiskertelő István:
- Megértem, ne exkuzálja magát fiam, tehát amennyire a múlt homályából felsejlik, valószínűleg kissé indulatosabban csaphattam be magam mögött az ajtót, amiért este 8-kor a portás közölte, hogy tovább ne gyakoroljam a szabadrugást,... tudja már csak én voltam a pályán. Mai eszemmel belátom ezt a mérhetetlen sportszerűtlenséget, még az üveg is rezdült egyet: Elnézést kérek a sportszerető magyar rajongóktól és Béla bácsitól így utólag.
Riporter:
- Ez a hír szenzációként fog robbanni az unalmas magyar fociéletben, de hát a rossznyelvek mintha valami bundát emlegetnének...
Kiskertelő István:
- Bunda? Tudja fiam, 1982-ben nekem még egy kabátra sem tellett, a Váci Villany FC pedig nem fizetett annyit, hogy bundám lett volna, bár ahogy emlékszem akkor már december eleje volt és jó lett volna egy. Vagy több. Kieső helyen álltunk ugyanis az idény végén - de ez most teljesen lényegtelen - hideg telek voltak akkoriban és fáztunk.
Riporter:
- Az eltiltást azonban fellebbezésre visszavonták. Mi újat tudott mondani?
Kiskertelő István:
- Én mindenre felkészültem. A bizottság előtti asztalra nagyobb darabszámú, rendkívül meggyőző és ellenállhatatlan érvet tettem le. Utána már nem kérdeztek semmit, meghajlottak érveim súlya alatt, csendben összeszedték az előttük heverő papírokat, bocsánatot kértek és vállaimat megveregetve távoztak.
Riporter:
- De a rossznyelvek szerint - bocsánat - ahogy ön elkerült a csapattól, volt társai sorozatban nyerték a meccseket és bajnokok lettek...!
Kiskertelő István:
- Mi itt az összefüggés? Maga lát valamit? Mert én nem.
Riporter:
- Igaza van, talán csak a rosszindulat látszik egyesek részéről. Vádolták önt valaha nyíltan is bundázással?
Kiskertelő István:
- Nem! Soha! Honnan vesz ilyen badarságot?... Nyíltan, ... soha! Talán érzékeli, hogy az első szóra tettem a hangsúlyt. Ebből is látszik tehát, hogy teljesen tiszta voltam, vagyok és leszek.
Riporter:
- Aztán ön Somogy megyében is focizott és állítólag a már az első edzés előtt azt kérdezte a hátvédtől, hogy lehet-e valamivel seftelni?
Kiskertelő István:
- Nem tagadom. Az MLSZ bízott meg avval, hogy kiderítsem, hogy a többi játékos mit csinál szabad idejében, mit hoznak be a külföldi utakról. Provokatív kérdés volt, de kiderült, hogy a többiek csak a focinak éltek. Ott is hagytam őket nem sokára, mivel ők is kieső helyre kerültek. Emlékszem nekem viszont nagyon megugrott – remek teljesítményem miatt – így megvettem a kor legdrágább autóját. Hiába no, a szorgalom sokat számít. Lebegjen minden fiatal előtt, hogy szorgalommal minden elérhető.
Riporter:
- Megvilágítaná, hogy hogyan is kell értelmezni azt a kis újságcikket, ami a Sport Minusz újság 1989. szeptember 2-i számában jelent meg? Gondolom, nem kell ismertetnem, hiszen az ön memóriája...
Kiskertelő István:
- Talán láthatta, hogy ismert szerénységem a rólam szóló méltatásokat egyszerűen kitöröltem az agyamból. Mondja fiam, miről van szó?
Riporter:
- Arról, hogy akkoriban ön edzőként a csapata utolsó meccsét megvásárolta a Váci Villanytól 170.000 Forintért.
Kiskertelő István:
- A szakosztályvezető rosszul emlékszik. Nem a meccset vettem meg, hanem a Váci Villanytól egy villanykörtét vettem, mivel az öltöző folyosóján kiégett a 40-es lámpa és a fiúk nem találták a zuhanyt. Mivel a csapat szegény volt, ezért önzetlenül a saját zsebemből fizettem ki a körte árát.
Riporter:
- Node 170.000 Ft-ot?
Kiskertelő István:
- Erre sem emlékszik jól a kolléga. Csak 169.534 Ft-ba került. Mielőtt megkérdezné, máris mondom, hogy a Villanyosok vállalták, hogy ezért az öszegért negyedévente ellenőrzik a működőképességét és 3 év garanciát is adtak rá.
Riporter:
- De bocsánat, akkor egy 40-es égő – utánanéztem – csak 6 Ft 30 fillérbe került???
Kiskertelő István:
- Hát nem volt számomra egy túl jó bolt, nyilván be is csaptak, de én az elektoromossághoz sajnos nem értek, csak a focihoz. Mindenesetre emlékszem, hogy az összeget a srácok fél éven át törlesztették a prémiumukból, végülis én pozitívan kerültem ki ebből a kis üzletből. Ebból látható, hogy nem nekem, hanem nekik volt fontos a fény. Amikor a meccs előtti bemelegítéskor látták a kicserélt izzót, örömükben meg is nyerték a meccset.
Riporter:
- És ezzel bentmaradtak az NBII-ben, de hagyjuk. A Sport Minuszban önt 20 évvel ezelőtt a nyilatkozó szakosztályvezető önt viszont nyíltan bundázással vádolta, ami előbbi szavai szerint nem fordult elő pályafutása során. Miért nem jelentette fel a vádaskodót?
Kiskertelő István:
- Jaj, kedves kolléga! Lehet, hogy nem olvastam azt a számot, de szerintem sokkal fontosabb a békesség, a nyugalom, a barátság, nem kell egy öreg ember minden szavára bíróságra menni.
Riporter:
- Utolsó kérdésem: kezünkben van egy 1981-es csekk, amin ön mintegy másfél évi teljes fizetésének megfelelő összeget utalt át az akkori „totókirálynak”. Kérem világítsa meg a hátterét, vegyük elejét a szóbeszédnek!
Kiskertelő István:
- Nincs itt semmi érdekes, sem pedig gyanus. Egyszerű ügy. Az összeget eredetileg a hátrányos helyzetű gyerekek focitanulásárí fizettem volna be, de – mit ad Isten – a számlaszámot eltévesztettem és teljesen véletlenül a totókirály számlaszámát írtam a csekkre és az ő zsebében landolt az összeg, pedig én őt nem is ismertem. Fatális véletlen volt. A későbbiekben megpróbáltam visszaszerezni, de az a rafinált ember nem adta. Mit tehettem?
Riporter:
- Köszönöm az interjút.
