avagy te mikor és mivel fogod kiérdemelni egy szocialista képviselő személyes jelenlétét?

Kórozs Lajos leereszkedett közénk egy szép szeptemberi estén. De ne vágjunk a dolgok elébe! Mivel Kórozst nem ismeri az ország többsége (még), álljon itt egy kis bevezető:

Lajos eredeti szakmáját tekintve szerszámkészítő, majd estin szerzett érettségit 8 év kemény munka után. Következő munkahelyeit homály fedi, valószínűleg csak tanul éjt nappallá téve Lenin útmutatása szerint (ucsitszja, ucsitszja, ucsitszja), mígnem diplomát kap a módszerváltás évében (rossz az időzítés koma!) – gondolom még a régi tananyagból kellett vizsgáznia a Foxi-Maxinak becézett műintézményben, ahol a megbízható kádereket képezték. (Vajh mi lehetett a tananyag?) Itt kapott kedvet a szociológiához, pontosabban a párt erre terelte őt, ezen a fronton volt képességeire szükség, ezért a papírral a kezében – már nincs megállás – az ELTE jött. Manapság államtitkár, az Idősügyi Nemzeti Stratégia környékén tette le kéznyomát: "...siker és kihívás a növekvő élettartam…” mondja, ami lefordítva azt jelenti, hogy nem tudjuk fizetni az idősek nyugdíját, de szükség van a szavazatukra.

No, hol is csillantotta meg a szerszámkészítőből (munkásosztály) avanzsált államtitkár képességeit és kivételes szociális érzékét egy órán belül többször is?

Lajos pár hete nagyon gondolkodott, hogy hol is kellene megjelennie, hogy begyűjtsön egy kis népszerűséget, hát kitalálta, hogy az olimpiáról mostanában aranyérmekkel visszatért fogyatékos sportolók (siketek) köszöntésén. Elvitte magával főnökét is, a totál tájékozatlan Herczog László minisztert is. Minisztériumuk nem régen jelentette be, hogy úgy megnyírják a fogyatékosok költségvetését, hogy szó szerint jövőre majd "arról koldulnak". De valamivel nem számoltak: a fogyatékosok eddig olyan fegyelmezettek voltak! Vagy talán nem hallották, nem látták eddig a TV hiradót? No mindegy Lajos és Laci megjelentek vigyorgó arccal, hogy na, ma benne leszünk a tévében. Oszt' mit ád a sors?

Nem csak a siketek jelentek, meg, hanem a vakok is. De ez még semmi. Fel is tettek pár kényelmetlen kérdést amúgy állva a folyosón a miniszternek, aki csak hümmögött, feszengett, fogalma sem volt, mit mondjon. Ő ünnepelni jött, a fene gondolta volna, hogy itt kérdeznek is. Jött is a minisztérium píáros hölgy a mentőövvel, hogy "ugyan má' menjünk egy megfelelőbb helyre, ne itt a folyosón állva", - hátha addig lekopnak a vakok a kanyarban, a siketek meg ellenkező irányba mennek - gondolta. Át is mentek 30 métert egy ugyan olyan helyre, mint előbb, ahol ugyanúgy félkörbe álltak. A fogyatékosok megint rákezdték, hogy "mi lesz így velünk jövőre...", de akkor már Lajos odapattant és átvette a szót. Ilyeneket mondott:

- a sajtó képviselőinek mondom, nem a fogyatékos szervezetek vezetőinek, mert nagy valószínűséggel ők ezt soha nem fogják megérteni: a minisztériumnak nem az a feladata, hogy ... - majd oktatott.

Tehát a minisztériumnak nem az a feladata. Oszt punktum. A Szociális Minisztériumnak, hogy mindenki értse.

Aztán mit is jelent a kiemelt rész? Azt, hogy a fogyatékos szervezetek vezetői meg agyilag fogyatékosok, magyarul hülyék. Azt nem tudják megérteni, ami világos, mint a vak emberek botja. Azt, amit mindenki más megért élen Kórozs államtitkárral: nem miattuk van minisztérium.

- aztán megpendítette hogy a vakok egy akkora és olyan szép palotában laknak a Városliget szélén, ami nekik luxus (és persze jó pízírt eladható). Ők meg majd kapnak egy másikat. No persze nem drágábbat, mert akkor mi benne a buli?

Hát így folyt a csevej.

Kórozs gyorsan idegessé vált, érezvén a feléje áradó értetlenséget és félelmet. (A Foxi-Maxin pedig tanították, hogy az értetlenség és a félelem együtt váratlan dolgokra képes.)De még ekkor sem jutott el szerszámkészítő agyáig az, hogy itt emberi sorsok, életek forognak kockán. Ő csak teljesíti Gordon, rajta keresztül Fecó parancsát - gondolta - ami egyszerű: "nyírd a birkát". Mindenesetre menekülésre vette dolgot és az "elfoglalt fontos ember, VIP, államititkár" stílusában szabadulni kezdett az ujságíróktól, és a többi piócától. Tett pár lépést, amikor egy újabb kérdező tett fel neki valami kényelmetlent, mire ingerülten kivágta:

- bocsánat, nem érek rá, mert a sportolók is megérdemlik, hogy velük töltsek egy órát.

Köszönjük Kórozs Laji, hogy leszálltál hozzánk, megvilágosítottad sötét agyunkat, kis fényt hoztál a mostanság divatos nagy  és sötét maygar éjszakába és hajlandó voltál értékes idődből ránk szánni néhány percet!

epilógus:

A TV riporter még bevágta az egyik fogyetékos szervet vezetőjének nyilatkozatát:

- A sportolók műanyag fésűt, tollat, jegyzettömböt, baseballsapkát és ötéves gyerekekre méretezett pólót kaptak egy nájlon szatyorban kiváló olimpiai helytállásukért.

No meg egy órát Kórozs Lajos társaságában. Természetesen ez volt számukra az érték, ezért készültek éveken át, ezért érdemes volt edzeni!